A “Senki Földjén” lassan ballagok-
Keresvén azt, ami valakié volt.
Megcsodálnék bármit, ha utamba akadna-
De a “Senki Földjén” nincs, amit elhagynak…
Csak kóborlok és élvezem a csendet-
Magam mögött hagyva a zajos Mindent.
Üres lesz a lelkem, itt, a “Senki Földjén”
Nem is értem, hogy mit keresek itt én.
Megfognék egy Kezet; ölelnék egy Mást,
De a “Senki Földjén” a Magány a Társ.
Bármimet odaadnám, ha elmondhatnám Neki,
Mennyire szeretem- és mennyire hiányzik…
A “Senki Földjén” lassan lépdelek-
Kedvetlenül nézem a könnyben úszó eget.
A “Senki Földjén” én is senki vagyok,
De TE VAGY ÉS MARADSZ MINDENEM- ha hagyod.